szinte minden gitár beállítható.
Amit első körben érdemes megvizsgálni, a hangszer illesztéseinek pontossága, ragasztott felületei (nem engednek-e a ragasztások).
Üreges testű gitároknál nagyobb jelentősséggel bír a ragasztások, illesztések milyensége. (Klasszikus, akusztikus, jazzgitár)
A nyak ellenőrzése:
Hosszanti irányban nézzünk bele a nyak síkjába, nincs-e szemmel látható csavarodás benne.
A nyak görbületének vizsgálatához a jó kis 'kőműves módszert' használom.
Mivel a megfeszített húr minden esetben egyenes, fogjuk le a húrt az első és az utolsó érintőnél.
A gitárnyak közepén egy minimális, 'egészséges' homorúság kell legyen.
Ez azért kell, mert ha a gitár felső nyereg (szemöldök) felőli részén játszunk, a húrok rezgési amplitúdójából kifolyólag
a nyak középső tartományában lesz a legnagyobb a kitérés, így itt felcsöröghet a bundokon a húr.
Viszont ez a homorúság nem lehet túl nagy sem, mert akkor a nyak középső részén való húrlefogásnál, a test felőli
bundokon fog csörgés jelentkezni.
Különösen fontos ennek a feltételnek a teljesülése olyan gitároknál (klasszikus gitárok), ahol a nyakban
nem található meg az állítását szolgáló pálca.
Oktáv: ellenőrizzük hogy a hangok minden bundközben (érintő) tisztán, elcsúszás (hangolódás) nélkül
szólaljanak meg.
Elektromos gitárok esetében ez rendszerint állítható bizonyos mértékben, akusztikus gitároknál viszont ez egy meghatározó dolog
a hangszer milyenségére vonatkozólag.
Ha a nyak ellenőrzésén túl vagyunk, nézzük meg a húrmagasságot.
Ez minden esetben állítható, elektromos gitároknál csavarral, klasszikus-akusztikus gitároknál a húrláb becsiszolásával.
Itt a lényeg hogy a húrmagasság ne legyen túl nagy, kényelmesen játszható legyen, de túl alacsony sem, mert akkor felcsöröghetnek a bundokon.
Hangolókulcsok: Ezeknek többféle típusa létezik.
Nyitott rendszerű, zárt olajfürdős, húr gyorsrögzítős.....
A lényeg minden esetben: Ne működjön túl szorosan, de lazán sem, ne lógjon, pontosan hangoljon.
A faanyagok minőségét itt nem taglalnám, majd egy másik részben.
Amire viszont még kitérnék, az akusztikus-klasszikus gitárok teste.
Ez készülhet tömör (egy rétegű), illetve rétegelt anyagból. Legjobban a hangnyílásnál tudjuk ezt ellenőrizni, mivel ott találhatunk
szabad lapszéteket.
A tömör faanyagból készültek minősége a jobb.
Mivel az akusztikus gitár legfőbb 'hangszórója' a fedlap (ennek van a legnagyobb rezonancia átvivő szerepe), így ennek milyensége
nem elhanyagolható.
Fontos még a testben található bordázat (gerendázás) is.
Ez adja meg a gitár testének merevségét, ugyanakkor nem állhatja útját a rezonanciának sem, nem nyelheti el a hangot.
A ragasztásoknak itt is stabilaknak kell lenniük.
Amit még érdemes megnéznünk, hogy a test belsejében, a hangnyílás körül kapott-e merevítést a gitár.
Ezen a részen a legsérülékenyebb a fedlap és nagyon sok olyan idősebb hangszerrel találkoztam amelyik itt
meg volt hullámosodva.
De hasonló jelenség alakul ki a rosszul ragasztott húrláb miatt is.
A húrláb hátsó része elenged és az elülső rész a feszítésnek köszönhetően bebillen, ezzel a fedlap
hullámosodását okozva.
Ápolás:
Javítások során nagyon sok olyan hangszer fordul meg nálam ami nincs 'szétjátszva', törve-zúzva, de a
szakszerűtlen ápolás, a nem megfelelő tárolás miatt károsodott.
(hullámos fedlap, elengedett ragasztások, fogólap elengedte a bundokat...)
Ha szeretnéd hogy a gitárod sokáig egészséges maradjon, fontos hogy megfelelően ápold!
Tisztításnál, húrcserénél a fogólapot fajtájától függően érdemes a hozzá illő ápolószerrel bekenni-tisztítani, ezzel
megakadályozni hogy szétszáradjon és elengedje a bundokat.
A nyitott rendszerű kulcsok mozgó, érintkező felületeiről eltávolítani a rárakódott port, szennyeződést, ami
elősegítené annak kopását.
Az akusztikus gitároknál, főleg bizonyos egzotikus fafajok esetében párásítani.
Hosszabb használaton kívüli tárolásnál a húrokat nem árt leengedni.
Remélem sokaknak hasznára válik az iromány!
Jó gitározást!